Két hete látogattuk meg először a tengerparti Torquay városát, ahol lehet olcsón fasza laptopokat, ruhákat, meg mindenféle földi jót találni.

Igen, a cím nem véletlen, falatoztam ott némi kengurut. Hagymával.

A legfontosabb talán az volt, hogy Pingvinbaszó szerelmes lett, és elvesztettük Divatheterót.

Pingvinbaszóról eddig még nem beszéltem. Ő is a csapat tagja, igaz, ő a takarító részlegen helyezkedik el. A neve eredete egy hosszú és fárasztó sztori, amelyben - meglehetősen meglepő módon - nemhogy egy pingvin megbaszása nem szerepel, de tulajdonképpen még egy pingvin sem.

Szóval, Pingvinbaszóval mi nem siettünk, körül akartunk nézni a városban. Divatheteró is csatlakozott hozzánk, ám ő meg akart nézni valami mást, ezért megbeszéltük, hogy a Camelot sörözőben találkozunk egy negyed óra múlva.

Mi beültünk, megittunk két pint sört, egyszer láttuk Divatheterót elviharzani a kocsma előtt. Ott lett Pingvinbaszó szerelmes a pultoslányba. Fél óra után azért meguntuk a várakozást, és elindultunk...

Megnéztünk mindent, amit meg lehetett, és este ötre értünk haza. Gondoltuk Divatheteró nagy fiú már, eltalál haza egyedül is.

Nem így lett.

Még nem volt otthon. Kissé megijedtünk, már azt kezdtük el vizionálni, hogy szegény pára rossz buszra szállt, és Devon megye valamely rendőrörsén éppen sírdogálva próbál beszélni egy rendőrtiszttel, hogy merre is lakik igazából. (Divatheteró angolja a "Hi girls" kifezés rendkívül erős akcentussal való elkurjantásán, és az étolaj "eat oil"-nak való titulálásán túl nem igazán terjed)
Meg már fantáziáltunk, hogy mégis hogyan hívjuk fel reggel a rendőröket, ha nem jelenik meg addigra. (A személyeírás a következő lett volna: csúnya zsidó kisfiú, feltehetőleg vérző ánusszal)

Úgy döntöttünk Pingvinbaszóval, hogy visszamegyünk Torquayba, hogy megkeressük.
Persze, előbb megnézzük a Trópusi Vihart.

Szerencsére közben megjelent Divatheteró. Kiderült, hogy nem parázott be, tett egy nagyobb sétát a városban, nagyon jó érezte magát.

Találkozott jemeniekkel.