A D.-i smokehouse már régi, patinás kis cég a brit szigeteken. Halat füstölnek, illetve kacsát sütnek, amiből aztán a britek számára finom, ám a magyar gyomornak igencsak igénytelen készételeket csinálnak, amelyek aztán nevetségesen drágán a Lidl vagy a TESCO polcaira kerülnek.
Ez nem igaz a különböző füstölt halakra, azok amilyen drágák, olyan jók is.
A munkánk félelmetesen egyhangú: szilva ill. narancs ízű szószokat lapátolunk egy kicsi tálcába, melléjük baszunk két brutálisan megcsonkított kacsacombot, és majd mindezt szépen lefóliázva áttoljuk a dispatch nevű helységbe, amit leginkább hideg pokolként azonosítanék, ugyanis 3 fok van ott. Ezt az egyhangúságot néha feldobja az, amikor megyek fel a jól fűtött iroda mögötti sötét kis zugba dobozokra dátumot nyomtatni, ami nem jelent mást, mint hogy kb. 10 másodpercenként rálépek egy kis pedálra a földön, és a gép beüti a dátumot a kis fehér mezőbe a dobozon. Eközben kb. el is lehetne aludni - nyugodtan - ha nem mindenki mellettem mászkálna az irodából az üzembe a legkisebb kisfőnöktól kezdve Nick-ig, aki az egész kóceráj tulajdonosa.
További felüdülés a lélekölő monotóniában, ha van alkalmam a dispatchban halálra fagyva dobozolgatni, vagy esetleg ha ki kell rángatni a -18 fokos fagyasztóból a sarokba aljas módon vagy 6 kocsi mögé rejtett kacsacombot - ez utóbbi számomra ön- és közveszélyes manőver, még akkor is, ha nem járok úgy, mint Utólag Okos kapitány, akire viccből rácsukta az ajtót a lengyel sütősgyerek, ott hagyva a sötétben és a hidegben.
Jól kiröhögtük. Igaz, ő meg engem röhögött ki, mert amikor becsukva találtam az ajtót, kérdő arccal benéztem a fagyasztókamrába, majd az ő legnagyobb megrökönyödésére egyszerűen visszacsuktam, és elsétáltam.
Esküszöm, tényleg nem láttam, hogy ott van.
A munkaidő alsó hangon napi tíz óra - néha vasárnap is dolgozunk - a túlórabér gyakorlatilag nem létezik - 5%-al több csupán a rendes fizetésnél. Igaz, ez egy hete még 25% volt, csak lejjebb vitték potom az ötödére, mert mi aljasok túl sokat túlóráztunk. Ebből még sztrájk lesz.
Csak egy dolog tartja a lelket bennünk - az, hogy ahogy lesz elég pénzünk a számlánkon, szépen keresünk más munkalehetőséget. Vagy esetleg rendeződik ez a csúnya túlóra biznisz, és kapunk elég munkaórát, na akkor maradunk, és csomagoljuk tovább a kevéssé bizalomgerjesztő termékeket.
Ha azonban nem lesz egyetértés, akkor lehet, hogy nem fog pogózni örömében a főnökség, amikor nyolc ember egyszerre jelenti be a felmondását...
